A feketenyéken müködő éneklőcsoport múltjáról és jelenéről.

Az énklőcsoport jelmondata:
„A magyar nyelv szépsége és eredete a nemzet összetartó láncszeme.
Minden magyar ember kötelessége őrizni hagyományainkat.
Amig lesz egy magyar ember,kiben érző sziv dobog,
Élni fog a magyar nóta, s élni fognak a népdalok.”

A feketenyék dalos ajkú lakosai a 70-es évekből szívügyüknek tartják a magyar nóta és népdal továbbadását, hogy ne menjenek feledőbe az egykor apáink és nagyapáink által ismert dallamok, hanem átadjuk azokat fiainknak, unokáinknak a jövő nemzedékének. E kis faluban állandóan kisebb, nagyobb megszakiíással de működött az énekkar, külömböző vezetők irányításával. Így vette ki részét az éneklőcsoport munkájában Szolgai Szilveszter/ 1970-es évek, Farkas László /1980-1982/ Fodor Rudolf, majd SzabóKálmán / 1988-1995 /.
Szabó Kálmán nyugdíjazott pedagógus vezetése alatt az éneklőcsoport vegyeskarrá nőtte ki magát és részt vett az 1989-ben megrendezett ”TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT” néven ismert népdal és magyarnóta versenyen, ahol az első nekifutásra nagyon szép erdeményt értek el. Tovább jutottak a járási döntőre. A kis csoport lelkesen készült minden megmérettetésre. Egy célért dolgoztak, tudták, hogy a rendezvény célja nemcsak a versengés, hanem a régi magyar népdalok felelevenítése, ápolása és megvédése a feledésbemenés elől. A rendezvény célja itt találkozott az éneklőcsoport céljával. Szép dolog ez s nem szabad hagynunk, hogy ez a nemes cél kihaljon az emberiségből és felszínre törjön az embertelenség és a becsvágy. Még ebben a gondokkal teli rohanó világban is arra kell törekedni, hogy az igazi értékek ne menjenek feledésbe. A lelkes kis csoport 1999-ben Molnár Borbála vezetésével átalakult női éneklőcsoporttá és azóta is így működik. Rendszeresen fellépnek a falu rendezvényein. Részt vettek a „ BÍBORPIROS RÓZSA ” címen megrendezett népdalversenyen 2009-ben, ahol tovább jutottak a járási elődöntőre. Ma ismét versenyre készülődik a lelkes kis csapat. Beneveztek a „Bíborpiros rózsa” c. népdalverseny 2011 fordulójára.
Küldetésüket örömmel és minden nehézséget leküzdve végzik. Annak ellenére,hogy több generáció is megtalálható az éneklőcsoport tagjai között, nincs semmilyen feszültség együtt tudnak dolgozni, s talán éppen ezért munkájukat konorázza az elszántság, és az évtizedekkel ezelőtt maguk elé kitüzött cél miszerint:
„a magyar ember leghőbb vágya,
Hogy az emberek ajkáról szárnyaljanka a népdalok,
S ezáltal még egy cél áll előttünk,
Hogy fennmaradjunk, mi magyarok”

Énekes Rozália